Nem sűrűn fogok ilyet írni, a haláleset nem az én asztalom. Ez a cikk is inkább azoknak szól, akiket egyáltalán nem érdekelnek az elektromos gitárok, de valamely perverzió okán kéjjel olvassák, amiket írok. A többieknek kevés újdonsággal fogok szolgálni. 2009. augusztus 13-án tüdőgyulladásban elhunyt Lester William Polsfuss, azaz Les Paul. Az vitatott, hogy az első tömörtestű elektromos gitárt ő találta-e ki, de az biztos, hogy az általa tervezett és nevével fémjelzett Gibson Les Paul gitárok zenészek nemzedékeinek váltak hű társaivá. Aki szert tett egyre, jó érzéssel nem tud megválni tőle. Minden zenei műfajban, ahol elektromos gitár megfordult biztos, hogy előbb-utóbb egy lespaulos gitáros is megjelenik, legyen az jazz, country, hard rock vagy black metal.

Les Paul 1915. június 9-én született az USA-ban található wisconsini városkában, Waukesha-ban. 8 éves korától harmonikázott, majd banjozott.13 évesen már rutinos gitárosnak számított, és miután 17 évesen kihajították a középiskolából egy saint louisi rádió zenekarában kapott állást.

A '30-as években már ismert és kedvelt jazz gitáros. Ekkortájt kezdett foglalkozni az akusztikus gitár kihangosításával, illetve felkeltette az érdeklődését a Rickenbackerék mágneses hangszedőkkel végzett kísérletei. Ezek nem voltak teljesen megbízhatóak, mivel az üreges testre voltak felszerelve így elég kemény visszacsatolás alakult ki, másrészt a tekercsek csak kezdetleges árnyékolással voltak védve a külső mágneses zajoktól. Mivel jó kapcsolatot ápolt Gibsonékkal, elment hozzájuk és külcsönkért némi faanyagot, majd elkészítette az egyik elsőnek tartott tömörtestű elektromos gitárt, ami elég ormótlanul nézett ki, Gibson nem bólintott rá. Ezután megkörnyékezte Leo Fender is, a Fender cég egyik alapítója, hogy dolgozzon neki, de Les hajthatatlan volt afelől, hogy Gibson az ő embere.

Amikor látta, hogy a Fendernek és a Rickenbackernek igen jól fogynak az első tömörtestű elektromos gitárjai, megköttetett az üzlet és a versenytársakéhoz képest mutatósabb és igényesebb anyagválasztású (ezért a jóval drágább), arany színűre fújt egykivágásos modellt mutattak be, amely a Les Paul nevet kapta. Cserébe Les Paul (itt kezd kissé skizofrénné válni a történet) vállalta, hogy nyilvánosan soha nem mutatkozik más gyártótól elektromos gitárral és fotón sem szerepelhet. Ennek Les örömmel tett eleget. Innentől pedig a Gibson Les Paul gitárok sorsa már történelem...

Azonban találmányainak sora itt nem ér véget. Ő alkalmazta először a többsávos felvételt és az overdubbingot, mint stúdiótechnikai módszert. A feleségével énekelt How High the Moon című slágerüket 2 x 12 sávon vette fel; akkoriban még nem volt még sem zengető (reverb), sem késleltető (delay), vagy octaver. (Van ennek az effektnek magyar neve?) Idős korára is sikerült megőriznie szellemi frissességét, íme egyik utolsó találmánya:

A DOQ TV-csatornáról úgy egy éve eljutott hozzám egy felvétel Legendás gitárosok az elektromos gitár korában címmel. Van benne pár perc Les Paulról, összeollóztam Nektek:

(Remélem az Artisjus nem köti meg a kolumbiai nyakkendőmet a Szerzői Jogi Törvény 33. és 34. bekezdése alapján.)

Egy kis városi legenda a végére. 1948-ban egy közel halálos autóbalesetben annyira ripityára törte a jobb karját csuklóstól-könyököstől, hogy egy darabig úgy volt, hogy amputálni kell. Amíg az orvosok várták az eredményeket, a kórházban egy olyan gitáron agyalt, amin egy kézzel is lehet játszani. A karja menthetőnek bizonyult, de az orvosok csak annyira tudták rendbetenni, hogy beállítják a könyökét egy szögre, és úgy marad. Az volt a kérése, hogy olyan szögben állítsák be, amivel folytatni tudja a gitározást annak ellenére, hogy ez a kéztartás fájdalmas volt és az élet többi részén nem volt túlságosan előnyös. Másfél év telt el, mire felépült a jobb karja annyira, hogy gitározni tudott és élete végéig tornáztatta, hogy az izületei "ne álljanak be".

Na még egy ráadás, mivel olyan értelmesen nézel. A felesége és énekes kolléganője Mary Ford lánykori neve Iris Colleen Summers. A Mary Fordot férjura találta ki számára egy telefonkönyv segítségével, hogy ne legyen hosszabb a neve, mint az övé.

Nos, ilyen örökké mosolygó furfangos ember volt Les Paul. Ha tippelnem kellene, hogy kinek a temetésén jelent meg a legtöbb nagyágyú zenész az elmúlt 100 évben, akkor az övé lesz az. No nem azért, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy valóban meghalt és szódabikarbónával segítség a földnek az emésztést, hanem mert nélküle lehet, hogy senkik lennének. Egy kérgeskezű dokkmunkás Liverpoolban, egy fura sapkás puli hajú művezető Los Angelesben... ki tudja.