A második nap délutánján igyekeztem minél több ujjlenyomatot hagyni a Yamaha TRB-6PII és az A2 bőgőkön, az utóbbiról egy hír erejéig megemlékeztem már. Sokan leszólják a távol-keleti hangszereket, pedig nem kellene. A Seiko kinetic óráim pontosabbak, mint a VLP svájci kvarcok (pl. Longines), az automata Citizenem az elmúlt 10 évben nem látott órást, ellentétben az Omagákkal, amelyeket (a co-axial kivételével) rendszeresen kell kenni. A Toyotám ablakából pedig megkönnyebbülve nézem, ha egy Saab-ot visz a trailer. Lehet orrot fennhordani, márkahűnek lenni, de ennek ára az is lehet, hogy pénzedért nem kapod meg a lehető legjobbat és majd egy eldugott hangszerboltban, ahol senki sem látja hogy miket próbálsz ki vágsz majd olyan képet, mint én egy eredeti Fender J-vel a kezemben a Cort standról jövet...

Node nem is ez a lényeg. Több, mint 5 perccel 17:30 előtt ott voltam a „C” csarnok demó szobájában, ahonnan már konkrét gitármuzsika szűrődött ki. Kicsit megijedtem, hogy lekéstem az elejét, amikor látom, hogy egy középkorú úr egy elektroakusztikus gitáron mutat néhány trükköt egy fiatal hölgynek. Jahogy ez csak bemelegítés? Ja.

Dave előadása olyan hangzásvilággal rendelkezett, mint senki másé. Tele volt firgákkal, mégis egyszerűnek tűnt. Olyan, ami mellé egy jó fotel, egy üveg testes bor és némi szundítás hiányzik csak. Nem kell hozzá hangulat, mert a zene hangulatot teremt hozzá. Mindez megfejelve azzal, hogy ez a kanadai gitáros olyan szerénységgel, közvetlenül mozgott a néhány fős hallgatóság között, hogy ki kell mondjam, gitáros-dalszerző képességei mellett jellemben is igen erős.

A kedvenc Bob Dylan-számomat, a Not Dark Yet-et (1997) is feldolgozta. Nekem az eredeti változatban pont az egyszerűség, a nyugalom tetszett. Kicsit tartottam tőle, miután felismertem, de nagyon jól sült el. Jó látni, hogy másnak is szíve csücske ez a méltatlanul elhanyagolt dal.

Az eredeti:

(Éljen a Sony/BMG sokáig a víz alatt! A cikk megírása után (bár valószínű nem ennek hatására) letiltotta, a beágyazást. A youtube-on elérhető, de ebből kiindulva nem tudom meddig.)

Dave közel egy órát játszott, amíg ott voltam. A hangszerkről nem mesélt semmit, de kár lett volna akár egy percet is lefaragni a műsorból olyan információk miatt, amit a Yamaha honlapjáról is megtudhatunk.

Amint elköszönt, a Fibenare már rontott is be, köszönet nekik, hogy ezt nem előbb tették. Az ő műsorukra nem tudtam már maradni, amit nagyon sajnálok, hiszen a világ gitárkészítőinek élvonalába tartozó magyar cégről van szó. Remélem hamarosan, más körülmények közt, de lencsevégre tudom kapni a Benedek testvéreket és portékájukat.

Még néhány videó...

Yamaha L-sorozat (hivatalos)

Yamaha APX és CPX sorozatok (hivatalos)